Pál tükör által látott; homályosan ugyan – de nem mondta, hogy eltörött volna ez a tükör. Amint elgondolom, hogy Isten mindig, mindenütt ott van, és az emberrel mégis bármikor, bárhol, bármi megtörténhet, a tükrön végigszalad egy repedés, amiből újabb hajszál-repedések ágaznak el, és végül szilánkosan széthullik az egész. Mindent elborítanak a darabkák; de ezt nem bánom. Amikor belevakulok a kilátástalanságba, szükségem van rá, hogy elmondd, mit látsz a tükörszilánkban. És néha fordítva, te kérdezed meg, hogy látok-e, és mit. A végső reménytelenség az, amikor valaki körül nincs egy ember se, aki elmosódottan és töredezetten, de látja a széttárt karú alakot vagy annak egy részét; és ha senki sincs, aki kimondaná azokat a szavakat, amikre elkötelezi őt e látvány.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése